A pici Fruzsina története
„Szeretném bemutatni a kislányunkat, Fruzsinát, első gyermekünket. Három éves, csodálatos kislány. Gyönyörű problémamentes terhesség után derült ki, hogy Down szindrómás. A kezdetekben az ismeretlentől való félelem töltött el minket, így kezdtünk neki közös életünknek. De mindennél jobban hittünk és hiszünk máig a gyermekünkben!”- kezdi szívhez szóló levelét Anikó, Fruzsina édesanyja.
A kislánynak veleszületett állapota miatt fokozott orvosi ellenőrzésekre volt szüksége már élete első éveiben is. Nagyon szépen fejlődött, a betegségek elkerülték, már beszélni is elkezdett, és mindent megértett, amit mondtak neki. Az orvosi értékelés szerint „szokatlanul jó fejlődési irány”-ban haladt.
„Életvidám, huncut kislány, kedvence a zene és a tánc. Ő a mi kis gyémántunk.”
Tavaly áprilisban azonban minden megváltozott. Fruzsina feltűnően fáradékony lett, hosszabb sétáknál fájlalta a lábát. Ezután kezdődött meg a kálvária, aminek során öt hónapon keresztül kórházról kórházra jártak a szülők a gyermekkel, hogy kiderítsék, mi lehet a baj. Borzasztó fájdalmai voltak, folyamatosan begyulladtak az ízületei. Millió vizsgálat, és szinte folyamatos kórházban lét után kiderült, hogy a kislány leukémiás.
„Leukémia… Egyszerűen nem értettük… Egy újabb rettenetes szörny, amit le kell győznünk. Tudom, és hiszem, hogy legyőzi, de felfoghatatlan, mennyit kell szenvednie… Elindult csepp élete második harca. Persze ő még nem érti, mi is zajlik körülötte, de érzi.”
A kemoterápiás kezelést azonnal megkezdték. Szerencsére nagyon erős kislány, a helyzethez képest jól viseli a megpróbáltatásokat, annak ellenére, hogy a több mint hét hónapon át tartó kezelés alatt számtalan mellékhatás jelentkezett. Rettentően legyengült, a fájdalom következtében pedig már lábra sem tudott állni, a szteroidoktól pedig izomsorvadás lépett fel.
„Szülőként a lelki teher hatalmas, sokszor az összeroppanás szélén vagyunk, csak nézek, és nem tudom, hogy bírom tovább. Amikor neki nehéz napja van, nekem is. A szemébe nézek, és a lelkéig látok, s csináljuk tovább. Erősnek kell lennünk!”
Fruzsina most már a fenntartó kezelést kapja, a tabletták szedésével már nincs gondja, ezeket már ügyesen le tudja nyelni. Sokkal jobban érzi magát, újra tanul járni, beszélni, a kedélye is sokkal jobb. Nagyon szeret babázni. Ami vele történt a kórházban, azt a babákkal is eljátssza. Közösségbe még nem mehet a gyenge immunrendszere miatt, ráadásul még vár rá pár lumbálás, és addig a kemoterápia adagolásához beültetett portot sem veszik ki, ez is fokozott fertőzésveszéllyel jár együtt.
Jelenleg a legnagyobb segítséget a szakszerű és elérhető árú gyógypedagógiás fejlesztés jelentené a kislány számára, hiszen éppen abban a korban van, amiben a hasonló korú Down szindrómás gyerekek a megfelelő foglalkozással a lehető legnagyobb fejlődést érhetik el. A hosszú betegség és a kezelések alatt pedig erre kevés lehetőség adódott.
Teljes szívünkből kívánjuk a legjobbakat Fruzsinának és a családjának, hogy erős, ügyes, okos nagylány váljon belőle!
Fruzsina 2013 októbere óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.
