M. Ramóna küzdelme
„Csak játék volt!” Hányszor hallottuk már ezt a mondatot? És mégis sírás lett a vége. Aligha akad közöttünk olyan, akinek ne lenne ismerős gyermekkorából ez a helyzet. Ha azonban felnőttként mondjuk ki, ezek a szavak már kicsit mást jelentenek. Nem biztos, hogy többet, de mást. Amikor gyermekünk egészsége kerül veszélybe, nem értjük miféle gonosz játékot űz velünk a sors. Az élet ugróiskolája már nem gyermekjáték. Itt a küzdelemnek sokkal magasabb a tétje, és aki ezt a küzdelmet feladja, az már nem kezdheti többé újra, nem állhat vissza a kezdő mezőre…
A csupán 6 esztendős M. Ramóna története újabb példa arra, hogy a hit és a szeretet milyen hatalmas erőket tud mozgósítani. A kislány küzdelme akkor kezdődött, amikor egy júniusi napon az oviban önfeledt játszadozás közben egyik pajtása meghúzta a fülét, ami szokatlan fájdalommal járt. Otthon a szülei egy kis csomót fedeztek fel a bal füle mögött. Nem késlekedtek, azonnal orvoshoz fordultak, s a különböző vizsgálatokat aztán szeptemberben műtét követte. Hogy valójában milyen komoly is a helyzet, arra csupán ez a műtéti feltárás derített fényt – kiderült, hogy rosszindulatú lágyrész tumorral állnak szemben.
A diagnózis hallatán, szembesülve a lesújtó valósággal, a család összeomlott. Az emlékek máig frissen élnek mindnyájukban, s az édesanya, Mária azóta sem beszél szívesen erről az embert próbáló, terhekkel teli időszakról. Mária a műtétet követően több mint fél éven át szinte el sem mozdult gyermeke mellől, hogy jelenlétével is segítse kislánya felépülését. Ramóna kisöccse és kamaszodó nővére ugyan szenvedett az édesanya hiányától, mégis meglepő érettséggel és belátással viselték el ezt a nehéz időszakot.
A betegség, a szenvedés és a hiány elviselhetetlen súllyal zúdult rájuk, a szeretet és a családi összetartás azonban erősebbnek bizonyult. Az apa, az anya és a nagyszülők egymást és Ramónát is egy emberként, teljes odaadással támogatták. A boldogság órái hamar elröppennek, a gyötrelem időszakainak viszont mintha sosem akarna vége szakadni. Gyakran érezték úgy, mintha megállt volna az idő, s ha nem élne bennük a lankadatlan remény, a megrekedt idővel együtt ők is holtpontra jutnának.
Ramóna 31 sugárkezelésen és számos kemoterápián esett át. Ez az időszak nagyon igénybe vette a kislány szervezetét, ám, mintha csak a remény kézzel fogható jutalma lenne, szempillája és szemöldöke, ha lassan is, de újra növésnek indult. Igaz, a füle mögötti részen a haja már valószínűleg sosem fog visszanőni, ám ha visszanyeri egészségét és régi életét, ez talán mégsem jelent majd számára akkora gondot.
Édesanyja elmondta nekünk, hogy Ramóna mindig is nagyon eleven, játékos gyermek volt, igazi örökmozgó kis csibész. Lelkesítő érzés most ezt a szenvedélyes játékosságot végre újra otthon látni. Ramónát hazatérte óta már több alkalommal is meglátogatták óvónénijei, akik maguk is végig nagyon aggódtak az életvidám kislányért. Ramóna boldog, mert már nagyon várta, hogy újra a testvéreivel játszhasson, hogy ott folytathassák, ahol abbahagyták, hogy a megpróbáltatások után végre újra együtt legyen a család. A gyötrelmes kórházi mindennapokat követően az otthoni lét most még édesebb számára.
A kórházban töltött idő alatt Ramóna a játékaival nem sokat játszott, viszont nagyon szeretett meséket nézni az interneten. Még csak 6 éves ugyan, de máris nagyon otthonosan mozog a világhálón. A kórházi dolgozók nagy meglepetésére magától elkezdett kibetűzni és leírni egyes szavakat. Ottléte alatt mindig is mondogatták: milyen okos kislány! És nem csak okos, de bátor és hihetetlenül erős is!
A kontrollvizsgálatokat a lakóhelyüktől több mint 300 km-re fekvő Szegeden végzik, ahová a fertőzések elkerülése végett mindenképpen autóval kell szállítani a legyengült immunitású gyermeket, tömegközlekedési eszközök igénybevétele szóba sem jöhet.. Autójuk nincs, ezért minden egyes alkalommal Mária húga, Ramóna nagynénje hozza és viszi őket. Az utazás azonban amellett, hogy fárasztó, rendkívül költséges is, melyet az édesapa által végzett alkalmi munkákból nem könnyű finanszírozni. Ennek ellenére megtesznek minden tőlük telhetőt, hogy két egészséges gyermekük se szenvedjen semmiben hiányt, és a kis Ramónának is mindent megadjanak, ami a felépüléséhez szükséges. A legutóbbi kontroll CT vizsgálat áprilisban volt, a következőre pedig októberben kerül sor. Drukkoljunk együtt Ramónáért, és azért, hogy az új eredmények is biztatóak legyenek!
Az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány számlaszáma: 11702036-20689775
