A hatéves Zaránál 2015 szeptemberében diagnosztizáltak kisagydaganatot. Azóta hatalmasat fordult vele a világ, azonban hála a kitartásnak, az orvosi odafigyelésnek és a szülői szeretetnek; mára a gyógyulás útjára lépett.
Az interjút Zara édesanyjával, Diánával készítettük.
– Mik voltak a tünetek, hogyan derült ki, hogy Zarának komolyabb baja lehet?
– Fájdogált a tarkója, először néha, aztán egyre többször. A járása többször megingott, széles járása volt. Többször is bandzsított.
– Mi történt a diagnosztizálás után?
– Szeptember 29-én kerültünk be a kórházba, másnap pedig már életmentő műtétet hajtottak végre. Előtte több téves diagnózis is született, például az, hogy megrántotta a nyakát a trambulinon. Később az volt a szerencsénk, hogy kifogtunk egy olyan doktornőt, aki két évet dolgozott a szegedi gyermekklinikán és egyből tudta, hogy daganatról lehet szó. A szemész megállapította, hogy pangnak a szemei a daganattól. Egy öt centis daganat volt a kisagynál, az agytörzsön. Éjszakára rohammentővel Szegedre kerültünk, ahol az MR kimutatta az elváltozást. Az idegsebész tíz műtétet tett félre, hiszen azonnali életmentő műtétre volt szüksége Zarának. Tíz napig az intenzív osztályon voltunk; mindenre jól reagált, evett-ivott. A műtétet követően kezdődött a protokoll, amely magába foglalja többek között a kemoterápiás kezelést, a sugárterápiát. 85 napja történt az őssejt-transzplantáció; sajátját levették. Sajnos nagyon keveset voltunk otthon, eleinte csak négyhetente három-négy napra. A probléma az volt, hogy nagyon nehezen jött helyre a csontvelő, amire azért volt szükség, hogy el tudjuk kezdeni az újabb kemoterápiákat. Az elvileg egyéves kezelés nekünk másfél évig tartott. Zarának egy évig gyomorszondája volt, amit nemrég eltávolítottak. Szerencsére nagyon jó most az étvágya; tavaly ilyenkor tizennégy kiló volt, most huszonegy. Jövő hét közepén hazamehetünk, ezt követően pedig Szegedre kell majd mennünk, hogy Zara megkapja a gyógyszeres fenntartó kezelést.
– Lelkileg mennyire viselték meg a megpróbáltatások?
Sokan mondják, hogy erős jellem vagyok, de nem volt könnyű. Voltak olyan pillanatok, amikor azt mondtam, hogy föladom, de Zaráért tovább kellett küzdenem. Látnia kellett rajtam, hogy erős vagyok, hiszen belőlem meríti az erőt, az energiát. Az utóbbi három hónap nagyon nehéz volt, de ma például nagyon jó kedve van. Mindmáig széles a járása, úgyhogy további fejlesztésekre, rehabilitációra van szüksége.
Zarát teljes mértékben lekötik a tablet játékok és a mesenézés. A rehabilitáció hosszú útja áll még előtte, ezért alapítványunk tiszta szívből kívánja, hogy mihamarább épüljön fel teljesen, és valósítsa meg álmait!
Zara családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.
