A 12 éves Levente története
Levente betegsége időszakos lábfájdalommal kezdődött, ami a combjából indult ki. Az anyukája elvitte a baleseti sebészetre, ahol megröntgenezték. Eleinte izomhúzódásra gyanakodtak az orvosok, ezért hazaküldték pihenni. A fájdalom nem múlt el, az ortopédiára kerültek. Még ekkor sem derült ki Levente tüneteinek valódi oka, növekedési görcs volt a feltételezett diagnózis. Telt múlt az idő, és a nyugtalankodó édesanya érezte, hogy valami nagy baj lehet. További vizsgálódás derített fényt arra, hogy a combcsontban, a gerincben és a koponyacsontban is rendellenesség található. MR vizsgálatra már nem jutott el Levente, ugyanis addigra már olyan állapotba került, hogy az intenzív osztályon kellett ápolni.
Egy izotópos vizsgálat után derült ki, hogy Leventének csontrákja van. Ezután kezdték el a kemoterápiás kezelést. Ez heti négy napot vesz igénybe, napi 24 órát… Ez egy nagyon durva blokk, de muszáj kibírni, az enyhébb változat ugyanis nem hozta az elvárt eredményeket.
Az édesanyja elmondása szerint a kisfiú elég jól viseli a kezelést, bár volt egy kis visszaesés akkor, amikor a gyengébb kezelést kapta. Ekkor a fájdalmai felerősödtek, amik amúgy is folyamatosan kínozzák a betegsége kezdete óta. Lábra állni nem is bír, mára tolókocsiba kényszerült. Öröm az ürömben, hogy legalább az étvágya megmaradt. Tavaly november óta tart folyamatosan a kemoterápia.
Az orvosok bíztatják Leventét és édesanyját, hogy még pár kezelés, és utána végrehajthatják a daganatos kisfiún a saját donoros csontvelő-transzplantációt. A kezelés kezdete óta mindkét szülő bent van a kórházban a kisfiúval. Mivel a fizikai állapota gyorsan romlott, ezért szükség volt mindkét szülő fizikai erejére a gyermek mozgatásához, ki az ágyból, be a tolókocsiba stb. Az apukája egész nap a kórházban van a kisfiúval, míg az anyukája főz és mos rájuk egy szociális szálláson. A két nagyobbik gyermekre mindeközben a nagyszülők vigyáznak a 150 km-re lévő családi házban.
Amióta bekerült a kórházba, Levente nagyon megváltozott. A betegsége elején alig beszélt, szinte csak fejmozdulatokkal kommunikált. Lelkileg nagyon megviselte ez az egész tortúra. Az tartja benne leginkább az erőt, hogy reméli, hamarosan hazamehet. Amikor érzi magán, hogy kicsit erősebb, akkor pozitívabb a jövőképe is. Magántanulóként nehezen tudja pótolni az iskolát, mert a jelenlegi állapota nem igazán teszi lehetővé, hogy ezzel is foglalkozzon. Régebben rendőr vagy buszsofőr szeretett volna lenni. Nagyon szereti a konzolos játékokat, bár leginkább a foci és a néptánc hiányoznak neki, amik a betegsége előtt a mindennapok részét képezték.
Néha, amikor az édesapja a munka miatt hosszabb időre haza kell utazzon, Levente teljesen kétségbe esik. Ebben a testileg-lelkileg kiszolgáltatott helyzetben nem is csoda, hogy minden kis változás hatalmas mentális megterhelést jelent a gyermek számára.
Mindannyian drukkolunk, hogy Levente minél hamarabb átessen a transzplantáción, és gyorsan meggyógyuljon!
Levente 2014. május 1. óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.
