A tizenegy éves Mónika szeretné a hétköznapi iskolások életét élni, azonban erre még jövő szeptemberig várnia kell.
Mónika édesanyjával készítettünk interjút.
– Hogyan derült fény Mónika betegségére?
– 2015. május 13-án jelentkeztünk először a klinikára, mivel előtte egy hónapon keresztül fájt Mónika lába. Azt hittük, hogy tornaórán megemelte, mivel ezt megelőzően teljesen tünetmentes volt, a fájdalom pedig terhelésre jelentkezett nála. Aztán május 13-án duplájára dagadt a bal lába, és egy csomót láttunk a lágyékán. Elvittem háziorvoshoz, aki azonnal Pestre küldött minket, ahol egy héten belül lezajlott minden vizsgálat. Még azon a héten próba-kemoterápiát kapott, akkor visszahúzódott a lábán a csomó. Ezt követően még hatszor kapott kemoterápiát. November 23-án megműtötték, sikerült egyben kivenni a megmaradt csomót, azóta pedig fenntartókezelést kap. Háromhetente két napot kell már csak kezelésre járni, úgyhogy jóval többet vagyunk itthon, áprilisban pedig véget ér a fenntartókezelés is.
– Mi történt a műtét után Mónikával?
– Négy napot a sebészeten voltunk, aztán szinte rögtön kapta a fenntartókezelést. Nagyon rosszul éltem meg lelkileg, most egy kicsit jobb, de nehéz. Mónika nem evett,gyomorszondán keresztül táplálták, intenzíven is volt. Borzasztó volt. Ő is nehezen viselte, ugyanakkor türelmes volt; de jót tett neki, hogy ott voltam mellette.
– Hogy kezeli a helyzetet Mónika iskolája?
– Nagyon rendes az egész iskola is. Többször is meglepték az osztálytársai, például azzal, hogy az ablakhoz jöttek és integettek. Mónika magántanuló, eddig nem is volt rá alkalma, hogy tanuljon, mivel nem érezte jól magát, most viszont tanul. Ha minden jól megy, akkor szeptemberben folytathatja az iskolát.
Mónika szeret rajzolni, ígya képzőművészeti pályán gondolkodik. Szabadidejében legtöbbször játszik – az ágyhoz kötöttség miatt telefonnal és laptoppal kapcsolódik ki. Van két idősebb testvére, akik végig támogatták húgukat a felépülésben, és sokat segítettek családjuknak a hétköznapokban.
„Még nem tudok megnyugodni, ehhez még több idő kell. Nagyon köszönjük az alapítvány, valamint a SOTE
II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika segítségét”
Tiszta szívből kívánjuk Mónikának, hogy mihamarabb térhessen vissza az iskolai közösségbe és valósítsa meg álmait!
Mónika 2016 óta az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány családtámogatási programjában vesz részt, mely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozzuk.
