Péter története

Péter fiatal kora ellenére sok mindenen van már túl. Idén januárban leukémiát diagnosztizáltak nála, ám rendíthetetlen küzdőszellemének, valamint a családi és baráti támogatásnak köszönhetően immár ismét iskolába jár, s kiegyensúlyozott életet él.

Édesanyjával folytatott beszélgetésemben Krisztina így emlékszik vissza a kezdetekre:

„Január 3-án este láttam meg! Kint volt a fürdőszobában, bohóckodott. Beléptem utána, hogy ne húzza az időt. Akkor vettem észre, hogy a herezacskója akkorára nőtt, mint az öklöm. Heredaganatot diagnosztizáltak nála. Előtte szeptemberben volt két éve, hogy a bal oldali herezacskójában, amely hirtelen megnagyobbodott, vízsérvet találtak. Peti azt hitte ezért, hogy újra kiújult a vízsérve és nem foglalkozott vele; nem fájt, így nem szólt nekem sem. Előző vízsérv műtétje miatt tavaly november-december környékén voltunk ultrahangon, ahol a leletek mind negatívak lettek. Azt tudni kell, hogy Petinek nem fejlődött ki rendesen a húgycsöve, így születése után rögtön megműtötték, majd fél évesen eltávolították a jobb heréjét, most pedig a bal oldalit is. Nehezen viseltem, hogy a gyermekem miért kap ennyi szenvedést az élettől.”

Hogy viseli lelkileg mindezt egy serdülőkorban lévő fiú?

„Az első kemoterápiás kezelést fizikailag rosszul bírta; sokat hányt és alig tudott enni a 8 nap alatt. A második kezelést ennél sokkal jobban bírta, azonban lelkileg nagyon megviselte. Akkor beszélt vele az endokrinológus orvos is, aki elmondta neki, hogy egész életében hormonokat kell szednie, és hogy nem lehet gyereke. Aztán amikor a sebészorvos közölte vele, hogy most küzdünk az életedért, akkor nagyon megijedt, összetört. Úgy gondolta, ha felfekszik a műtőasztalra, akkor ott marad. Utólag mondta el, hogy milyen borzasztó gondolatai voltak akkor. Van egy kistestvére, Imike, aki júniusban lesz 2 éves. Azt mondta, hogy ő szomorú, amiért sohasem lehet gyermeke, sem annak egy ilyen kistestvére! Nem akart tudni semmiről, szégyellte, hogy rákos. Most viszont kezd újra önmaga lenni, nem száz százalékos, de kezd rendbe jönni. Nagyon sokat komolyodott. Az orvos azt mondta, hogy a gyermekek felnőnek ezzel a betegséggel és tényleg így van. Felnőtt.”

Péter nagyon jó viszonyt ápol kistestvérével. Előfordult, hogy a korházi kezelések miatt három hétig sem láthatta. Most viszont a kórház engedélyével Petit sokszor meglátogathatta, így tovább erősödött testvéri kapcsolatuk. Mióta kiengedték a kórházból, azóta szét sem lehet őket választani. Krisztina elmondása szerint a betegség még közelebb hozta a két gyermeket egymáshoz.

Egy szülő hogy tudja feldolgozni azt, hogy gyermeke rákos?

„Én december 29-én vesztettem el apukámat. Január 3-án pedig közölték velem, hogy a fiam daganatos. Két hét alatt ez sok volt. Szétszakadt a családunk. Volt, hogy három napig sem a férjemet, sem a kisfiamat nem láthattam. A kicsit nem vették be bölcsödébe, mert GYED mellett ezt nem engedik. Nehezen oldottuk meg, hogy én kétnaponta felutazhassak Pestre az onkológiára, a férjem pedig itthon maradjon a picivel. Mi nagyon összetörtünk lelkileg. Mindennek ellenére ma már úgy gondolom, hogy szerencsések vagyunk, hiszen van olyan gyermek, aki évekig küzd a rákkal, Peti azonban 4hónap alatt „túlesett” ezen. Nem azt mondom, hogy vége van, hiszen végleges eredményt később kapunk majd csak, de már látjuk a végét.”

Péter vérképe bizodalomra ad okot. A javuló eredményeinek köszönhetően tavasztól már iskolába jár. Félő volt, hogy évet kell ismételni, ám szerencsére barátai és tanárai támogatták, így nem adta fel. A kórházban tanáraival valamint iskolatársaival közösen próbálta behozni a lemaradást, méghozzá sikeresen. A bizonyítványában eddig kizárólag 4esei és 5ösei vannak. Nagy teljesítmény, hogy egyszerre nézett szembe a rákkal, s emellett a tanulmányait is eredményesen zárja.

Peti mindene a futball. 7 éves kora óta rendszeresen sportol. Jelenleg még nem hódolhat kedvenc hobbijának, viszont reméljük, hogy javuló egészségügyi állapotának köszönhetően hamarosan visszatérhet a pályára, s álma teljesülni fog.

Péter 2015. március óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.