A 13 éves Carlos története
Tavaly novemberben egy pénteki napon kezdődött. A fiúnak spontán orrvérzése lett, amit sehogy sem tudtak csillapítani. Előtte már előfordult néhány alkalommal, hogy vérzett az orra, és kisebb lábfájdalmai voltak, de a háziorvos ezt a gyors növekedésnek és a gyermek túlsúlyának tudta be. A fiú egy hétvége alatt belázasodott, és a csontjai is erősebben kezdtek fájni. Ekkor az édesanyja a fiú nagyobbik testvére segítségével elvitte Carlost a kórházba.
A fül-orr gégészeten vért vettek tőle. Már aznap este bent tartották megfigyelésre. Az éjszaka folyamán sem enyhültek a tünetei, reggelre pedig bizonyossá vált, hogy nagy a baj. Átirányították őket a Madarász utcai kórházba. Itt röntgen-, ultrahang- és CT vizsgálatot is végeztek, ez alapján kiderült, hogy a fiú mája meg van nagyobbodva, valamint a vérkép is rendellenességeket mutat. A másnapi csontvelővizsgálat beigazolta a szörnyű gyanút, hogy Carlos leukémiás.
A kezelőorvos azonnal megkezdte a gyermek kemoterápiás kezelését. A kemoterápiás koktélt centrális véna katéteren keresztül kapta. Összességében a körülményekhez képest jól viselte a kezelést, bár voltak keményebb időszakok, amiket csak fogcsikorgatva lehetett átvészelni. Például, amikor a nyelőcső nyálkahártyája begyulladt, kisebesedtek az ajkai, a bőre pedig a testhajlatoknál levált.
Carlos a diagnózisa óta tulajdonképpen folyamatosan bent volt a klinikán, nagy ritkán mehetett haza egy-két napra, amikor két kezelés között az állapota ezt lehetővé tette. A kórházi tartózkodás alatt lelkes pedagógusi segédlettel folytatni tudta a tanulást, sikerült a legtöbb tárgyból 4-esre és 5-ösre vizsgáznia.
A fiú édesanyja kiemelte, hogy gyermeke kezelőorvosa különleges körültekintéssel, törődéssel viseltetett a beteg, emiatt nehezebben kezelhető gyermek, és az aggódó szülő iránt is. Már a legelejétől kezdve folyamatosan, részletesen és érthetően tájékoztatta őket a kezelés előrehaladásával, a gyermek állapotával kapcsolatban, és nagyon türelmes volt Carlosszal. A nap bármely szakában, akár hétvégén is a rendelkezésükre állt, ha valami baj volt, bármikor szólhattak neki. Ezúton is köszönet érte.
Bár Carlos már otthon van, és jobban érzi magát, a valódi gyógyulást majd öt év tünetmentesség után lehet bizonyosan kijelenteni. Szeptember elején fogják eltávolítani a centrális kanült, ezen kívül pedig csontvelő-vizsgálat és lumbálás is vár még rá. Jelenleg kéthetente kell visszajárni ellenőrzésre.
A fiúnak hiányzik a betegsége előtti sportos életvitele, azelőtt különböző küzdősportokat űzött és kick-box edzésre is rendszeresen járt, valamint nagyon szeretett focizni. Ha nagy lesz, lehet, hogy szakács lesz belőle, jelenleg éppen ez érdekli a legjobban. Mióta kímélnie kell magát, a számítógépes játékok felé fordult, a mobilján is szeret játszani. A családja nagyon rászoruló, az édesanyja egyedül neveli gyermekeit.
Szívből kívánjuk Carlosnak, hogy hamar gyógyuljon meg, és a betegség csak egy rossz emlékké váljon.
Carlos 2014. április 1. óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.
