A két és fél éves Vilike története

„Úgy éltük meg, hogy ez egy feladat, nem pedig halálos betegség.”-meséli Vilike anyukája.

2012 áprilisában történt, hogy az akkor egy éves Vilike mászás közben leesett az ágyról. Az édesanyja rémülten rohant oda a gyermekhez, attól félt, hogy komolyan megütötte magát. Bár nem tűnt úgy, hogy fájdalmai vannak, az édesanyja mégis elvitte őt az ügyeletre.

Az ultrahang során megállapították, hogy az eséstől nem sérült meg a gyermek, azonban egy három centiméteres képződményt találtak a veséjén. Mint később a szövettani vizsgálatokból kiderült, egy rosszindulatú daganat növekedett a kisfiú szervezetében.

Két nap múlva már el is kezdték a kemoterápiás kezelést. Ezt Vilike nagyon nehezen viselte, az édesanyjának a szíve szakadt meg, ahogy tehetetlenül végig kellett néznie, hogyan szenved a gyermeke. Közel egy hónapon keresztül tartott a terápia, de sajnos nem csökkent érdemben a tumor mérete. Ezért májusban megműtötték a daganatos kisfiút. Az operáció során a tumorral együtt az érintett vesét is el kellett távolítani. Azt mondták, hogy a tumor jól körülhatárolt volt, nem képzett még áttéteket, így még időben történt az életmentő beavatkozás. Az édesanya elmondása szerint az orvosoktól megtudta, hogy Vilikének egy nagyon agresszív daganat típus volt a szervezetében, ami gyorsan növekszik, és ha nem avatkoznak be időben, hamar az életébe kerülhetett volna.

A műtét után újabb hét hónapig tervezték adni a gyermeknek ugyanazt a típusú kemoterápiát, amit először kapott. Az édesanyát ledöbbentette a hír, hiszen mint elmondta, a szövettani jelentésben is világosan le volt írva, hogy a kezelés nem hatott érdemben a tumorra, a mellékhatások azonban annál drasztikusabbak voltak.

Végül nem hagyta magát, és az összes vizsgálati eredménnyel átmentek egy másik kórházba, ahol az orvosok szerint igaza volt abban, hogy nem hagyta, hogy ugyanazt a típusú kemoterápiát kapja Vilike, mint az első alkalommal. Itt egy más összetételű és dózisú kemoterápiás kezelést dolgoztak ki a gyermek számára, amit közel tíz hónapon át kapott, háromheti rendszerességgel.

Az első öt alkalmat még úgy vitték végig, hogy bejártak a kórházba, és a kezelések után hazamentek, de a hatodik kezelés után már annyira leromlott a gyermek állapota, hogy végig a kórházban kellett maradniuk. Az orvosok szerint 50% az esélye annak, hogy a betegség kiújul, és ha kiújul, akkor pedig 10% esély van a gyógyulásra…

Most Vilike otthon van az anyukájával, de még rendszeresen bejárnak kontrollra. Júniusban tölti be a harmadik életévét, és már oviba jár. Ilyen történettel a hátuk mögött nem csoda, hogy az édesanya aggodalommal vár minden vizsgálatot. A tanulság talán az, hogy oda kell figyelnie az embernek a kezelések során, és bizonyos esetekben nem árt kikérni egy másik szakvéleményt.

Azt mondják, minél fiatalabb a gyermek, annál kevésbé viseli meg a szervezetét az ilyen betegség, illetve a kezelés, hatékonyabban regenerálódik. Így van ez Vilikével is, ma már senki nem mondaná meg róla, hogy min ment keresztül.

2012 óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.