A 17 éves leukémiás fiú, Vili története

2012. november közepén vették észre a kamasz fiú anyukája, hogy gyermeke beteg. Állandóan fájlalta a derekát és a lábát, ezért elvitték őt kivizsgálásra. A kórházban megállapították, hogy máj- és lépnagyobbodása van. Az elkövetkezendő három hétben többször is vettek csontvelőmintát a fiútól, a harmadik minta vizsgálatából pedig kiderült, hogy Vilmosnak leukémiája van.

Ahogy megállapították, mi a baja a fiúnak, azonnal beültettek neki egy portot, amin keresztül meg is kezdték a kemoterápiás szerek alkalmazását. Havonta kapott egy dózist, ami annyira erős volt, hogy a leukémiás fiú több napon keresztül elviselhetetlenül érezte magát. Az édesanyja, ahogy csak tehette, próbálta enyhíteni gyermeke testi-lelki fájdalmait.

A kezelések nemcsak fizikailag, de lelkileg is eléggé megviselték a leukémiás kamasz fiút. Az orvosoknak nyugtatót és hangulatjavítót is fel kellett írniuk neki ahhoz, hogy egyáltalán aludni tudjon. A kórházban gyermekpszichológus és családsegítő is foglalkozott Vilivel. Álmok, tervek és remények látszottak szertefoszlani Vilmos előtt, amikor megtudta, hogy milyen súlyos betegséggel kell majd megküzdenie. Nagy szüksége volt hát minden lelki támogatásra, amit a családjától, a kórházi dolgozóktól és a szakemberektől kapott.

A kemoterápiát eredetileg fél évre tervezték, de mivel rosszak voltak a leukémiás fiú laboreredményei, még további négy kezelésre volt szükség. A terápia így végül tíz hónap után, idén szeptemberben ért véget. Ezután nem volt más hátra, mint megfelelő donort találni a mielőbbi csontvelő-átültetéshez, valamint kiirtani a még meglévő, de beteg csontvelőt. Ehhez pedig újabb, nagy dózisú kemoterápiára volt szükség.

Nemrég történt meg a csontvelő-átültetés, amihez a leukémiás fiú bátyja szolgált donorként. A műtét nagyon jól sikerült, de még előreláthatóan több hónapon keresztül a kórházban kell maradnia a fiúnak, amíg teljesen meg nem erősödik, az új csontvelő pedig százszázalékosan át nem veszi a régi csontvelő szerepét. Vili jelenleg még steril kamrában tartózkodik, az édesanyja reményei szerint karácsonykor talán már kiléphet innen egy kicsit, és tehet majd egy rövid sétát a kórházon belül. Ahhoz pedig, hogy a fiút végleg hazaengedjék, még legalább három hónapnak kell majd eltelnie.

Mielőtt Vili hazatér a családi otthonba, nagyon fontos, hogy a teljes lakást újrafessék, könnyen tisztíthatóvá és a lehető legsterilebbé alakítsák, és ez fokozottan igaz arra a szobára, amiben Vili fog lakni. Ez a procedúra komoly anyagi terhet ró az amúgy is szűkös lehetőségekkel rendelkező családra. Jelenleg is nagyon oda kell figyelni a higiéniára, a lábadozó fiú csak frissen készült ételt fogyaszthat. A reggel készített finomságok estére Vili számára már akkor sem fogyaszthatóak, ha végig hűtőben tárolták őket. Az egy nap alatt az ételben elszaporodó közönséges baktériumok, amik az egészséges emberi szervezet számára teljesen ártalmatlanok, Vili gyenge immunrendszere számára leküzdhetetlen akadályt jelentenek.

Vili az iskolát nem hagyta abba, magántanulóként folytatja tovább. Azelőtt nagyon szeretett sportolni, rendszeresen bokszolt, szeret szerelgetni, és bizony a művészet sem hagyja hidegen, ugyanis elég szépen gitározik, csak sajnos nincs neki sajátja. Vili nagyon okos, értelmes fiú, és az édesanyja szerint komoly tervei vannak a jövőre nézve.

Vili példája is nagyon jól mutatja, hogy bármilyen sötéten is látjuk a helyzetünket, soha nem szabad feladnunk, bíznunk kell abban, hogy minden jóra fordul. Teljes szívből kívánjuk neki, hogy hamar megerősödjön az immáron új immunrendszere, és most már tökéletes egészségben élhesse az életét, ugyanúgy, mint bármelyik más vele egykorú gyermek.

Vilmos 2013. október 1. óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.