A 15 éves daganatos lány, Viki története
Viki kálváriája 2007-ben kezdődött, amikor ő még csak 10 éves volt. Először a jobb térde alatt nőtt dudor. Amikor az orvosok először meglátták a kislányt, azonnal konzíliumot hívtak össze. Viki édesanyja ekkor már sejtette, hogy nagy lehet a baj. Pár vizsgálat után sajnos beigazolódott az előzetes gyanú: Vikinek csontrákja van.
Viki háromhetente kapta a kemoterápiás kezelést, a sokszoros rosszullétek és a romló vérkép miatt ezt nehezen viselte a kislány. Viki már a diagnózistól kezdve tisztában volt azzal, hogy egy halálos betegséggel küzd. Fel is tette a lehető legszívszorítóbb kérdést, amit egy édesanya valaha hallhat: „Anya, akkor én most meg fogok halni?” Katalin, a daganatos kislány édesanyja erre természetesen nemmel válaszolt, a másik lehetőségre gondolni sem mert. Bár nem ez volt az utolsó alkalom, amikor Viki a halál gondolatával foglalkozott, többé nem beszélt a félelmeiről. Csendben, egyfajta beletörődéssel, mégis mindenre elszántan várta az újabb akadályokat.
Az elrákosodott csontszövetet az első pár kezelés után távolították el a daganatos kislány lábszárából. Annak érdekében, hogy a daganat kiújulási esélyét a minimálisra csökkentsék, az orvosok úgy döntöttek, hogy Viki a leghosszabb kemoterápiás kezelést fogja kapni.
2007 augusztusától 2008 decemberéig járt Viki kemoterápiás kezelésre. Ezek után úgy tűnt, hogy sikerült legyőzni a kórt. Azonban 2010 májusában az oszteoszarkóma (csontrák) kiújult, ezúttal a lány combcsontjában jelent meg. Annyi szenvedés és küszködés után kezdődött minden elölről…
Először ismét kemoterápia, majd a combcsont beteg részének az eltávolítása következett, amit pótolni kellett egy titánium lemezzel. Miután vége lett a kezeléseknek, és Viki egyre többet mozgott, akkora terhelés nehezedett a beültetett fémlemezre, hogy az többször el is tört, emiatt pedig sorozatos műtétekre szorult a beteg lány. A csontok erősebb tartására Viki orvosa egy újabb titánium lemezt ültetett be a másik mellé. A csontok összeforrását pedig a csípőcsontjából nyert csontszövet darab beültetésével oldották meg.
Azóta Viki jól van, bár csak bicegve tud járni, és azért még vigyáznia kell, nehogy túlzottan megterhelje magát. Rendszeresen visszajár a kórházba kontrollra, ilyenkor komplex vizsgálatoknak vetik alá. A daganatnak nyoma sincs. A láb csontjai még mindig nem forrtak teljesen össze, de jó jel, hogy a csontosodás beindult a beültetett csípőcsontszövet és a combcsontvégek között.
Bár Vikit meggyötörte a hosszas betegeskedés, ő mégis életvidám maradt, nem veszett ki belőle a céltudatosság, az élni akarás. Nagyon sokat kimaradt az iskolából, talán emiatt is van az, hogy ma már egy napot sem szeretne hiányozni.
Úgy tűnik, Viki jól halad a teljes gyógyulás útján, amihez mi is sok sikert és kitartást kívánunk neki!
Viki 2013 márciusa óta családtámogatási programunkban vesz részt, amely programot az adó 1 százalék felajánlásokból finanszírozunk.
