T. Anilla története – „Engem nem a gyógyszerek gyógyítottak meg, hanem én saját magamat.”

4 évvel ezelőtt kezdődött Anilla számára egy hosszú, fájdalmakkal teli időszak, a Hodgkin-limfóma nevű betegség. Még csak negyedikes volt, de már szembe kellett néznie az embert próbáló kórral. 2008 szeptemberében kezdtek megjelenni a tünetek. Nagyon erős bőrviszketésre panaszkodott, étvágytalan volt, sápadt és fáradékony. Emellett folyton belázasodott. Édesapja Lajos, 3 hónapon át hordozta orvosokhoz, mire a vérkép kimutatott valami nagyon súlyosat. A gyermekorvos csak annyit tudott mondani Anillának, hogy „jaj Drága Virágszálam…” Rögtön elküldte Szolnokra az apát és a lányát, ahol számtalan vizsgálatnak vetették alá. Éjféltájban közölték Lajossal a megdöbbentő hírt: nyirokcsomó daganata van a kislányának.

„Az egy rettenetes éjszaka volt, meg egy rettenetes élmény. Ott kellett hagynom éjszakára a kislányt, másnap reggel a mentő már vitt minket Szegedre a kórházba.”

Vizsgálatok következtek, mire kiderült, hogy Anilla nyakában 6 csomó volt, a legnagyobb 3 cm nagyságúra nőtt. Emellett a mellkasban 8,5 cm-es daganatot találtak, illetve a tüdeje egyik fele is tele volt már. Biopszia következett, ám sajnos szinte tragikus kimenetele lett, bevérzett a kislány tüdeje, alig tudták megmenteni. Lajos végig ott volt Anilla mellett, minden vizsgálaton részt vett, hiszen ez volt a kislány kívánsága, Ő pedig teljesítette szíve legnagyobb szeretetével. A mellkas műtét után 1 hónappal kezdték el a kemoterápiás kezelést.

Hogy bírta Anilla a kezeléseket?

„Először is a műtét és a kemoterápia között eltelt 1 hónap volt a legszörnyűbb. Minden napot úgy éltünk át, hogy nagyon magas láza volt. Az éjszakákat vizes lepedővel, jeges zacskókkal, a  szoba hűtésével tudtuk átvészelni. A láz mellékhatásaként Anilla bőre felhólyagosodott, bevörösödött a bokájától felfelé. Volt olyan nap is, hogy nem lehetett mosdatni, fürdetni, mert ahogy víz ért a testéhez, jajgatott, visított, nagy fájdalmai voltak. Emellett sok volt a vizelete, éjszakánként megtörtént, hogy 20 percenként kellett a bilire tennem, de mivel rettenetesen fájt a teste, a bőre, centinként engedtem le a hóna alatt fogva. Aztán elkezdődött a kemoterápia. 5 hónapon át tartott az első blokk. Közben kihullott a kis haja, sokat hányt, de eredményre vezetett ez a kezelési mód. Visszaszorultak a daganatok, a Pet CT szerint teljesen visszahúzódott a betegség. Szeptembertől következett volna a sugárkezelés, ám az előtte lévő ultrahangos vizsgálat rosszat mutatott, a daganatok ismét megduzzadtak, illetve megszaporodtak. Már a tüdő mindkét oldala tele volt daganattal.”

Mi következett ezután?

„Ismét kemoterápia. Nagy lelki terhet jelentett Anilla számára, mivel a hajacskája már meg volt nőve valamennyire, és a kezeléstől megint elvesztette. Ez a blokk három hónapig tartott. Ha jobban érezte magát, haza vittem pár napra. Emlékszem, volt olyan éjszaka, amikor tizennégyszer-tizenötször hányt. Nem volt kérdés, hogy sugárkezelést kap-e, azonnal azt is elkezdték adni azt is.

Következett a III. blokk kemoterápia. Egy érdekességet említenék meg. Ebben a III. szakaszban nem hányt a kislány. A kórteremben az oxigénszelep meg volt hibásodva és folyt az oxigén. Vettem neki 100 %-os áfonyalevet, illetve nagy szemű szőlőt. Nem tudom, ennek köszönhető-e, de utólag rekonstruáltuk a lányommal, hogy azon alkalmakkor, amikor ez a 3 tényező jelen volt a kezelésekkor, Anilla jól volt, egyáltalán nem hányt. Ez nem egy bevált gyógymód, amit gyakorolni lehet, viszont nálunk sikeres volt.”

Mennyire volt hatásos a kemoterápiás kezelés, illetve a sugárkezelés?

„A kezelések befejeztével a Pet CT kimutatta, hogy a daganatok nagysága lecsökkent, a 8,5 cm-es tumor 47 mm-esre zsugorodott. Én nagyon reményvesztett voltam, a doktornő közölte, hogy várnunk kell pár hónapot, addig semmit nem kaphat Anilla, mert a szervezet túlságosan igénybe van véve, le van gyengülve. Úgy döntöttem nem várunk hónapokig, az már egyszer rosszul végződött. Elkezdtünk használni gyógy gomba kivonatokat, olyanokat, amelyeket Japánban már törzskönyveztek gyógyszerként. Ott minden daganatos betegnek kötelező módon kiírják az orvosok. Természetesen több orvossal konzultáltunk ezzel a nem hagyományos, úgynevezett alternatív gyógymóddal kapcsolatban. Ezen kívül kizárólag csökkentett deutérium tartalmú vizet ivott Anilla. Azért volt szükség erre, mert ebből a D-vízből kivont deutérium kiszűrésével megszűnik a ráksejtek osztódása, szaporodása. Tehát mi hónapokon át ezt a fajta kezelést csináltuk. Nyáron, amikor visszamentünk a kórházba kezelésre, csak 1 darab 1,5 cm-es daganat volt, és szeptemberben már sírtunk örömünkben, a kislányom szervezete teljesen tiszta volt. Azóta is tiszta.”

Ezzel befejezettnek tekintik a kezeléseket? Anilla meggyógyult?

„A kemoterápia és sugárkezelés mellékhatásaként a kislánynál az illat- és ízvilág teljesen felbomlott. Szagoktól, ízektől rosszul tud lenni. Ezért nem tudja most inni a D-vizet, az ízét már nem szereti.

A kezeléseket befejeztük, félévente járunk kezelésekre. Kimondhatatlan öröm számunkra, hogy legyőztük ezt a halálos kórt. Megvolt a hitünk hozzá, ez az egyik legfontosabb „gyógyszer”. Nem szabad átsugároznia a szülőnek, hogy kétségbe van esve, én zuhanyzás közben sírtam ki magam, aztán lemosva a könnyeimet, mentem vissza a gyermekem betegágya mellé. Végig fogtam a kis kezét, neki csak ez számított.

Anilla érezte, hogy súlyos beteg, de egy pillanatig sem félt attól, hogy ezt nem fogja legyőzni. Az a lényeg, hogy borzasztó nehéz helytállni, mi viszont élő példák vagyunk, meggyógyultunk.”