2011 novembere volt, amikor az 5 éves kislány megbetegedett. Torokgyulladással kezdődött, amiből hamar kigyógyult. Ezt tüszős mandulagyulladás követte. Ebből is kilábalt, csak a láz maradt meg. Minden éjszaka lázas volt.
Édesanyja Tímea, azonnal a körzeti orvoshoz fordult segítségért, aki a vérkép alapján rosszat sejtve beküldte őket a kecskeméti kórház gyermekosztályára. Ott megvizsgálták és megállapították, hogy nagy valószínűséggel leukémiáról van szó. Közben a mentő már úton volt Szegedről, hogy átszállítsa a kicsi Brendát az onkológiára. Így történt, hogy csütörtökön reggel a kislány már a szegedi kórházban ébredt. A csontvelővétel, illetve a lumbálás eredménye bebizonyította, hogy tényleg nagyon beteg Brenda, akut limfoid leukémiája van.
Hogyan hatottak a kezelések a kislányra?
„ Három blokkban kaptuk a kemoterápiát, de kijelenthetem, az első volt a legszörnyűbb. A kezelőorvos elmondta, hogy 33 napból fog állni ez a szakasz, sajnos nekünk 70-re sikeredett. 70 nap után mehettünk haza, akkor is csak hétvégére. Brenda immunrendszere nagyon legyengült. Ebből kifolyólag a fenekén kialakult két sipoly, ami nem tudott begyógyulni, egyre mélyült. Elérte a beleket is, ezért a főorvos úgy döntött, kivezetik a kislány végbelét. Közben elkapott egy gombát, ami rátelepedett a tüdejére. A gombaölők sajnálatos módon csak annyit csináltak, hogy tönkretették a bélbolyhokat. A gombát leműtötték, viszont ezzel együtt a tüdőből is kivágtak egy darabot, a gombás részt.”
A műtét sikeresnek bizonyult, másfél hét alatt begyógyult a kislány feneke, a tüdeje pedig tökéletesen működik, semmiféle maradandó károsodást nem szenvedett.
Következett a 2. blokk kemoterápia
Tímea szerint ez sokkal enyhébb volt Brenda számára. Nem kellett már hosszú heteket bent tölteniük a kórházban. „Általában 4 napot voltunk bent és 10-et otthon, majd 10 napot bent és 4-et otthon.”
A 3. blokkra mi volt jellemző?
„Brenda szteroidot kapott, amely köztudott, hogy étvágykeltő. Erre azért volt szükség, mert nem akart enni a hányinger miatt. Összesen 8 hónapot, illetve 4 napot töltöttünk bent a kórházban. A kemoterápia után következett a fenntartó kezelések sora, ez azt jelentette, hogy volt olyan hét, amikor kétszer is be kellett mennünk vérkép ellenőrzésre, de ahogy telt az idő, egyre jobbak lettek az eredmények, így nem kellett már ennyire sűrűn járni vissza Szegedre.”
Hogyan viselte Brenda ezt a hosszú 8 hónapot?
„Rosszul, nagyon rosszul. Az 1. blokkban nem bírtuk venni az akadályokat, csak nagyon nehezen, a 2. illetve 3. szakasz már könnyebb volt. Elhullott a kis haja, amit nagyon fájlalt. Előtte hosszú hajat viselt, most kb. 3 centis, de Brenda elégedetlen. Sírdogálni szokott, amikor látja csoporttársait, és szomorúan kérdezgeti, neki mikor lesz ismét olyan szép hosszú, mint volt.”
Hogyan tud segíteni a szülő gyermekének ebben a nehéz helyzetben?
„Én elmondtam Brendának mindent értelmesen, okosan, képeket mutattam az interneten hasonló betegséggel küzdő gyerekekről. Elmagyaráztam, hogy ők is itt voltak Szegeden, nekik is elhullott a hajuk, de ez kell a gyógyuláshoz. Utána minden olyan lesz, mint azelőtt. Rengeteg türelem kell, amíg gyereknyelvre lefordítva megértettem vele ezeket a dolgokat. Nagyon kell a szülő segítsége, ereje, és ami a legnehezebb, visszafojtani a sírást, hiszen az anya, az apa jobban el van keseredve, mint a gyerek. Ettől függetlenül nem szabad sírni előttük, megijednének.
Amivel a legtöbbet tud segíteni a szülő, az a jelenléte. Az anya végig ott legyen mellette, de nem csak ő, hanem a család többi tagja is. Brenda édesapja télben, fagyban, hóban minden nap, ha rövid időre is, de bejött hozzánk a kórházba meglátogatni a kislányunkat. A nagyszülők szintén sokat jöttek, imádott unokájukhoz, tehát a leglényegesebb ebben a nehéz időszakban, hogy a család melegségét érezze a gyerek.”
Nem elhanyagolandó tény, hogy a szülőnek is szüksége van támogatásra. Tímeáék szerencsésnek mondhatják magukat, mivel egész környezetük egy emberként mellettük állt.
„A rokonokon, ismerősökön kívül olyan idős nénik, idegen családok segítettek, akiket nem is ismertünk. A templom adományokat gyűjtött, a férjem munkahelyén jótékonysági estet szerveztek, hogy Brendát támogassák. Az oviból is állandóan ajándékokat, rajzokat küldözgettek a gyerekek, az óvónénik pedig elküldték azokat a verseket, amiket a csoportban tanultak. Azt nem tudja az ember feldolgozni, hogy egyik napról a másikra kerül ilyen helyzetbe. Épp csak össze tudtam kapni a kis holminkat, és menni kellett. De állítom, a lelki támogatás az, ami életben tud tartani. Az a sok-sok e-mail, üzenet, jó szó, bátorítás, amelyben az van megfogalmazva, hogy mindenki vár vissza, hogy ismét velük legyünk, ez ad erőt a küzdelemben. Az ember nem érzi magát egyedül, mert nincs is egyedül. A kórházban sem voltunk magunkra hagyva, a nővérek nem is nővérek, hanem mintha a Mennyből jöttek volna hozzánk segíteni.”
Pillanatnyilag milyen Brenda állapota?
„Brenda jól van most, testileg is, lelkileg is. Oviba még nem járhat, az immunrendszere ahhoz még nem elég erős, talán csak tavasztól. A nagymamájával van otthon egész nap, próbálunk különböző programokat szervezni neki, hogy ne unatkozzon. Látogatókat nem nagyon fogadunk, én félek, hogy ruháikkal, vagy akár egy köhintéssel bacilusokat hoznak be. A Brenda helyzetében egy influenza is végzetes lehet.”
A kislány nagy izgalommal készül a Bátor Táborba, de előtte még egy utolsó műtéten át kell esnie, méghozzá ezen a héten. Visszateszik a végbelét. Brenda nagyon erős, akaratos, ügyes kislány. Az édesanyja szerint sokszor nem értette, hogy mi történik körülötte, mert gyerek, de felnőtt módra próbálta leküzdeni az összes akadályt, amit ez a borzasztó betegség az útjába gördített.
Kedves Brenda! Nagyon boldogok vagyunk, hogy Te már túl vagy a nehezén, kívánjuk, hogy a műtéted sikeres legyen, és Te légy a legbátrabb kis hős a Bátor Táborban!
A képen Brendát Tímeával, az édesanyjával láthatjátok, aki mosolyával üzen Nektek. Az üzenet pedig így szól: a mosoly gyógyít és biztat, ezzel lehet legyőzni minden nehézséget.
Az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány számlaszáma: 11702036-20689775