„Minden fejben dől el…”- Interjú M. Judittal
Ez M. Judit mottója. A kislány mintha felnőtté érett volna betegsége alatt. Olyan lelki érettséggel szemléli a világot, hogy nagyon mélyen megérintett minket, az Alapítványt ez a komolyság.
A családtámogatásban résztvevő 14 éves Juditnál 2011 októberében diagnosztizáltak leukémiát. A kislánynak a diagnózis előtt egy hónappal hunyt el az édesapja, ami lelkileg nagyon megviselte. Biztos benne, hogy ez a szörnyű haláleset közrejátszott betegségének kialakulásában. Először kemoterápiát kapott, azután következett 17 sugárkezelés. Most havonta járnak édesanyjával kontrollra, az orvosok és a család erősen hisznek a gyógyulásban.
Judit azt hangsúlyozta, hogy a legfontosabb kérdés a hozzáállás. „Nem szabad kétségbe esni, mélypontra zuhanni, mert onnan a legnehezebb felemelkedni.”
Judit elmondta, hogy természetesen ő is állt az összeomlás szélén, amikor úgy érezte, elege van az egészből, de ilyenkor, mint a mesében a jó tündér, neki is „megjelent” Dénes bácsi, a kórház lelki gondozója, aki leült mellé, megfogta a kezét és beszélgetett vele. Történeteket mesélt, megpróbálta felvidítani őt. Judit azt mondta, hogy ilyenkor „felszabadult”.
Tavaly Karácsonykor úgy nézett ki, hogy Judit bent tölti az Ünnepet a kórházban az édesanyjával, de nagy örömükre hazaengedték. Az ünnep estéjén terített asztal várta őket. Juditnak három nagyobb fiútestvére van, akik nagy szeretettel és izgalommal főztek, takarítottak, így várták haza kishúgocskájukat.
Hogy érzed magad Judit?
Judit: Köszönöm, jól vagyok, nem fáj semmi.
A betegség kezdetekor megijedtél?
Judit: Nem, mert igazából nem is tudtam, hogy miből áll, de aztán amikor megkaptam az első kemót, láttam, hogy eléggé komoly a dolog, viszont fő az optimista hozzáállás.
Nehéz volt maga a kezelés?
Judit: Nem, a kemó alatt nem volt fájdalmam.
Volt kedvenc doktor nénid vagy doktor bácsid?
Judit: Mindenki a kedvencem volt, bár mégis kiemelném Eszter nővért, valamint Zsanett doktornőt.
Születtek-e barátságok bent a kórházban?
Judit: Igen, sok barátot szereztem.
Az osztálytársak, barátok hogyan segítettek?
Judit: Az osztálytársaim meglátogattak az osztályfőnökömmel együtt, de csak pár percig voltak bent, nehogy valami fertőzést elkapjak. Nekem a VIII. osztályt meg kell ismételnem, mert egy évet kimaradtam. A ballagás most volt. Nagyon meghatott, ahogy az osztálytársaim viselkedtek velem. Azt mondták, nélkülem nem ballagnak el, így én is beálltam a sorba.
Mit üzensz sorstársaidnak?
Judit: Azt, hogy kitartás, legyenek erősek és minden fejben dől el!
Az Együtt a Leukémiás Gyermekekért Alapítvány számlaszáma: 11702036-20689775
